Űrlézeres lökéshullám: Kínai 2 wattos orbitális sugár, amely állítólag felülmúlja a Starlinket és átalakítja az űrbeli biztonsági egyensúlyt

2025. júniusában Wu Jian professzor (Peking Egyetem Távközlési Fakultása) és Liu Chao (Kínai Tudományos Akadémia) 2 wattos lézerrel 36 000 kilométeres távolságból 1 Gbps adatátvitelt ért el geostacionárius pályáról a földi állomás felé.
A kísérlet nyolc térbeli módust használt egy 1,8 méteres távcsőn keresztül, és a szoftver a három legtisztább csatornát valós időben választotta ki.
Az AO‑MDR rendszer az adaptív optikát és a móddiverzitást kombinálva a jelminőséget 72%-ról 91%-ra növelte turbulencia ellenére.
A SCMP szerint az 1 Gbps-hoz képest ötször gyorsabb a Starlink letöltéseinek, és a sugarat gyertyafényhez hasonlították.
A GEO 36 000 km-es távolságból elért 1 Gbps összehasonlítása a Starlink 100–300 Mbps lakossági szolgáltatásával és az LEO műholdak 600 Mbps csúcsával jelentős ugrást mutat.
Nincs bizonyíték arra, hogy üzemelő Starlink-műholdat megsemmisítettek vagy zavartak volna a kísérlet során.
A technológia kettős felhasználású: ugyanaz a precíz nyalábirányítási megoldás adatok küldésére is szolgálhat, de nagyobb teljesítménnyel akár ellenséges műholdak károsítására is alkalmas lehet.
A Pentagon és a Space Force vezetői szerint Kína jelentős befektetéseket tesz mind a kinetikus, mind az irányított energiafegyverekbe, és a 2020-as évek közepétől végéig olyan lézereket fejleszthet ki, amelyek károsíthatják a műholdak szerkezetét.
Európa és az ESA HydRON programja több mint 100 Gbps-os GEO-letöltéseket céloz, hogy utolérje a kínai eredményeket és a Starlink fejlesztéseit.
A jövőben kilowattos műholdas lézerek tervei látnak napvilágot, és a kereskedelmi bevezetés 2 wattos GEO egységek felé irányulhat.

Kína 2025. júniusi kísérlete, amely során egy geostacionárius pályáról egy éjszakai fény erősségű lézerrel 1 Gbps adatot sugároztak le, felvillanyozta a távközlési ipart – és világszerte aggasztotta a katonai tervezőket. Több nyílt forrás egybehangzóan állítja, hogy a bemutató bebizonyította: Kína az új “AO‑MDR szinergián” alapuló optikai trükkel ötször gyorsabb nagy sávszélességű adatforgalmat képes bonyolítani a jelenlegi Starlink letöltésekhez képest, miközben ehhez csak a töredéknyi energiát használja. Elemzők ugyanakkor óvatosságra intenek az olyan szalagcímekkel kapcsolatban, mint “porrá zúzza a Starlinket”; valójában semmit sem semmisítettek meg. A bravúr valódi jelentősége egy érett kínai útmutató, amely a kereskedelmi innovációt egyesíti az űrellenes doktrínával, így arra kényszerítve az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy felgyorsítsák saját irányított energialapú védelmi fejlesztéseiket.

Pontosan mi történt?

Kínai kutatók – élükön Wu Jian professzorral (Peking Egyetem Távközlési Fakultás) és Liu Chaóval (Kínai Tudományos Akadémia) – egy 2 wattos lézert irányítottak egy földi állomásra 36 000 km magasból, és mégis elérték az 1 Gbps adatsebességet – „ötször gyorsabb, mint a Starlink”, írta a South China Morning Post, a sugarat „egy gyertya fényerejéhez” hasonlítva, de a kiváló adaptív optikai + móddiverzitásos vételi (AO‑MDR) korrekciónak köszönhetően kifejezetten stabilan, ^[1]. Az Interesting Engineering megerősítette ugyanezeket a számokat, és kiemelte, hogy az AO‑MDR rendszernek köszönhetően az átvihető jelminőség 72 %-ról 91 %-ra nőtt az intenzív turbulencia ellenére is ^[2].

A népszerű tudományos oldal, a Daily Galaxy kattintásvadász címben tálalta a technikai mérföldkövet, azzal, hogy a műhold „lehagyta a Starlinket … a lehetséges határait feszegetve” ^[3]. Egy európai forrás, a Visegrád Post pedig „egy olyan lenyűgöző eredményként” írta le, „amely forradalmasíthatja a globális adatforgalmat” ^[4].

Hogyan működik az AO‑MDR?

A hagyományos optikai adóláncok vagy javítják a torzult hullámfrontot (adaptív optika), vagy összegyűjtik a szórt módokat (móddiverzitás). Wu és Liu prototípusa azonban ezt a kettőt egyszerre valósítja meg: nyolc térbeli móduszt egy 1,8 méteres távcsövön keresztül továbbítanak, a szoftver pedig valós időben választja ki a három legtisztább csatornát – így alacsony hibaarányszám érhető el már csupán két watt optikai teljesítménnyel is ^[5].

Sebesség-állítások és a Starlink valósága

A Starlink lakossági szolgáltatása általában 100–300 Mbps-t biztosít a felhasználói egységeknek, bár egy-egy LEO műholdról származó letöltések elérhetik a 600 Mbps csúcsot; a feltöltések lassabbak. Ehhez képest a kínai GEO kapcsolat minden lézerrel külön elérte az 1 Gbps-ot, ami jelentős ugrás, figyelembe véve a GEO 36 000 kilométeres csillapítását. Az SCMP cikke egyenesen megjegyzi, hogy a Starlink „nehéz légköri fading” esetén a teszthelyszíneken „pár Mbps-ra” is lezuhan, így a kínai 1 Gbps tényleg „ötször gyorsabb” abban az összehasonlításban ^[6].

Az IEEE Spectrum újságírója, Andrew Jones arra emlékeztet, hogy a SpaceX már most 100 Gbps sebességű, pályán lévő lézeres adathidakat használ, és hogy kínai startupok (pl. Laser Starcom) 400 Gbps kísérleteket mutattak be – tehát önmagában a sávszélesség nem forradalmi; az újdonság az, hogy ezt ilyen kis teljesítménnyel tudják GEO pályáról ^[7].

Stratégiai előny – és fenyegetés

Katonai elemzők azonnal űrellenes szemszögből vizsgálták a bemutatót. Az Asia Times korábban ismertette egy kínai AI-alapú koncepciót, amely szerint egy Tajvan körüli konfliktus esetén koordináltan 99 „vadászölő” műhold árnyékolná le a Starlink konstellációt ^[8]. Egy 2024. júliusi kutatási jelentés párhuzamos kísérletekről számol be tengeralattjáróra szerelt megawattos osztályú lézerek területén, amelyek kihúzható árbocon keresztül képesek titokban műholdakat támadni, akár láthatatlanul megsemmisítve LEO eszközöket ^[9].

2025. áprilisi kongresszusi meghallgatásán Chance Saltzman, a Space Force tábornoka figyelmeztetett: Kína „földi lézerekkel képes zavarni, degradálni vagy károsítani műholdszenzorokat”, és a közeljövőben „olyan teljesítményszinteket érhetnek el, amelyek a műhold-szerkezetek teljes tönkretételére is alkalmasak” ^[10]. Saltzman ezt megerősítette egy Air & Space Forces interjúban is, hangsúlyozva: Peking mind a hat műholdellenes fegyverkategóriába – kinetikus és irányított energiafegyverek, földi és űrbeli – komoly befektetéseket eszközöl, míg az USA elmarad az űrben telepített képességekben ^[11].

A Fox News kiemelte Saltzman megdöbbentő „elképesztő” kifejezését a kínai előrelépésekre, és rámutat: Kína arzenálja már ma is kiterjed zavarókra, rakétákra és irányított energiasugarakra, amelyek – törmelékképződés nélkül – kiiktathatják az amerikai műholdakat ^[12].

A nyílt forrású hírszerzési közösség szintén figyelemmel kíséri a kínai és orosz rádiófrekvenciás és nagy teljesítményű mikrohullámú eszközök fejlesztését, amelyeket Markos Trichas és Matthew Mowthorpe az Space Review-ben „rendkívül hatékony űrellenes fegyverként” neveznek meg ^[13]. A Popular Mechanics korábban kiemelte a kínai Korla lézeres bázison észlelt szokatlan aktivitást, ami feltehetően a nyugati műholdak „elvakítását vagy eltérítését” célozta ^[14].

Tényleg „porrá zúzták” a Starlinket?

Nem. A Daily Galaxy-ben futótűzként terjedő „porrá zúz” kifejezés csak azt jelenti, hogy a kísérleti demonstráció során gyorsabb volt, mint a Starlink, nem pedig azt, hogy ténylegesen kárt tett volna az alacsony pályás műholdflottában. Nincs bizonyíték arra, hogy bármely üzemelő Starlink-műholdat bármilyen módon zavartak vagy elpusztítottak volna. Szakértők óvnak attól, hogy egybemossuk a lézer kommunikációs rendszereket – amelyek információt szállítanak – a lézer-fegyverekkel, amelyeket felszíni károsításra vagy érzékelők elvakítására használnak. A 2 wattos teszt egyértelműen az első kategóriába tartozik; romboló ASAT-lézerekhez nagyságrendekkel nagyobb teljesítmény szükséges.

Mindezek ellenére ez a technológia kettős felhasználású. Ugyanaz a precíz nyalábirányítás, amellyel a kommunikációs kapcsolatot a Földdel tartja, nagyobb teljesítménnyel és üzemidővel ellátva már ellenfél műholdjainak optikai eszközeit vagy napelemes vezetékeit is károsíthatná. Ez a lehetőség magyarázza a megnövekedett figyelmet Washingtonban és a szövetséges fővárosokban.

Szakértői vélemények

Szakértő	Kiemelt idézet	Forrás
Wu Jian (Peking Egyetem)	Az AO‑MDR módszer „áttörő”, lehetővé teszi, hogy „egy gyertya erejű lézer is képes gigabites ráta mellett áthatolni a turbulencián”.	^[15]
Andrew Jones (IEEE Spectrum)	Kína 400 Gbps-os műholdas tesztje „inkább fokozatos előrelépés, mint technológiai váltás”, de az 5 μrad pontosságú követés „elengedhetetlen”.	^[16]
Gen. Chance Saltzman (USSF)	Kína „jelentős befektetéseket tesz mind a hat űrellenes fegyverosztályba; a 2020-as évek közepéig-végéig szerinte olyan lézerekkel találkozhatunk, amelyek képesek fizikai károkat okozni a műholdak szerkezetében”.	^[17]
Markos Trichas és Matthew Mowthorpe (BAE / Space Review)	Az RF és mikrohullámú irányított energiafegyverek talán aluljelentettek, de „pusztítóak”, s Kína várhatóan „a közeljövőben alkalmazni is fogja őket”.	^[18]

Nemzetközi reakciók és szabályozási lépések

Egyesült Államok – A Pentagon kezdetben a földi zavarók és olcsóbb űrellenes eszközök fejlesztésére fókuszál, de elismeri: végső soron lépést kell tartania Kínával az űrbeli irányított energiafegyverek terén ^[19].
Európai Unió / ESA – Európa HydRON programja több mint 100 Gbps-os lézeres GEO letöltéseket céloz, hogy utolérje a kínai eredményeket és a Starlink fejlesztéseit ^[20].
Kereskedelmi szektor – Befektetők kiemelik: ha egy 2 wattos GEO egység gigabites letöltést tud kínálni, az adatátviteli költségek a kiszolgálatlan területeken újra a GEO irányába billenhetnek, akár a masszív LEO konstellációkat is háttérbe szorítva. A távközlési elemzők ezért gyors tesztrepüléseket sürgetnek alacsony fogyasztású lézeres GEO műholdak nyugati oldalról is ^[21].

Kilátások: mi következhet?

Teljesítménynövelő kísérletek – A kínai laborok már publikáltak kilowattos műholdas lézerek terveit; egy valóságos pályaerősítés elmoshatja a határt a kommunikáció és a fegyveres alkalmazás között.
Lézer-ellenálló megoldások – Várható, hogy a Starlink és más műholdrendszerek elnyelő bevonatokat, tükrös szenzorfedeleket és kitérő manőver-szoftvereket alkalmaznak.
Normák és egyezmények – Az ENSZ Nyitott Munkacsoportja (Open-Ended Working Group) várhatóan fokozott nyomás alá kerül, hogy szabályozza a reverzibilis irányított energia támadásokat, mielőtt egy-egy visszafordíthatatlan incidens törmelékválságot eredményezne.
Kereskedelmi felhasználási verseny – GEO üzemeltetők két éven belül kipróbálhatják az alacsony teljesítményű lézeres letöltéseket, LEO-edge cache-ekkel összekötve akár 100 ms alatti késleltetést kínálva.

Ajánlott olvasmányok

South China Morning Post – „Kínai műhold 5× Starlink sebességet ér el 2 wattos lézerrel” ^[22]
Interesting Engineering – „5× gyorsabb, mint a Starlink: Kínai műhold minimális lézererővel továbbít adatot” ^[23]
Daily Galaxy – „Kína keményen csap: műhold porrá zúzza a Starlinket 2 wattos lézerrel” ^[24]
Visegrád Post – „Villámgyors kínai műhold lehagyja a Starlinket” ^[25]
Asia Times – „Kína le akarja lőni a Starlinket egy tajvani háborúban” ^[26]
China-Arms – „Tengeralattjáró-lézer kutatása a Starlink fenyegetése ellen” ^[27]
Defense One – „Kína hogyan bővíti műholdellenes arzenálját” ^[28]
Air & Space Forces Magazine – „Az amerikai űrhaderő földi rendszerekre koncentrál a műholdellenes fegyvereknél” ^[29]
Fox News – „Elképesztő: az amerikai űrhaderő főnöke a kínai műholdellenes képességekről” ^[30]
IEEE Spectrum – „Kína nagysebességű lézeres kapcsolatokat létesít a világűrben” ^[31]
The Space Review – „Orosz és kínai RF irányított energiafegyver-fejlesztések az űrellenes harcra” ^[32]
Popular Mechanics – „Kína lézerfegyverekkel próbálhat amerikai műholdakat eltéríteni” ^[33]

Kína 2 wattos lézerkapcsolata tehát egyszerre technikai bravúr és komoly geopolitikai üzenet: a kis teljesítményű precíziós optika olyan feladatokra is alkalmassá vált, melyekhez korábban csak nagy, nagy energialeadású hardvereket használtak. Hogy mindez új korszakot nyit-e a műholdas szélessávban, vagy inkább láthatatlan műhold-háborúk sorozatát indítja el, attól függ, milyen gyorsan alkalmazkodnak a rivális hatalmak – és a diplomatáknak sikerül-e a sugarak elé kerülni.

The Conceptual Failure of Orbital Lasers